Életrajz a gondolatok mögötti emberről

1982. július 10-én születtem Miskolcon másodmagammal, Ákos nevű ikertestvéremmel. Születési nevem Tóth Nóra. Tanulmányaimat a gimnáziumig Miskolc városában végeztem. A Pattantyús-Ábrahám Géza Általános Iskolába jártam és ott az úgynevezett Zsolnai alternatív pedagógiai módszerrel tanultam - amit ma Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (ÉKP) néven is ismernek. Annak ellenére, hogy az irodalom és a magyar nyelv szeretete egész kiskoromtól jellemzett, mégis régi vágyam volt, hogy orvos legyek, ezért nem magyar szakon tanultam tovább, ahogyan azt várták tőlem, hanem tudatosan a biológia irányába fordultam. Középiskolába így a Herman Ottó Gimnáziumba jártam egyedi biológia szakra. Érettségi előtt két évvel azonban rá kellett döbbenjek, hogy szükségem van egy kis "pályamódosításra" és a pszichológia irányába fordultam. Két évig készültem magánúton a pszichológia felvételire, amely viszont nem sok híján nem sikerült. A pszichológiai és egyéb irányú specifikus ismereteim azonban lehetővé tették, hogy még abban az évben felvételt nyerjek az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pedagógia szakára. A későbbiek során aztán annyira megszerettem ezt a területet, hogy ott ragadtam egészen addig, amíg a sors úgy nem hozta, hogy a negyedik év végén munkába kellett álljak. Mivel a diplomám még nem volt meg, adminisztratív területen helyezkedtem el és aztán egy kisebb alapítványi kitérővel ezen a területen is maradtam. Sokrétű érdeklődésem és az emberek testi-lelki egész-ségével kapcsolatos további tudásvágyam aztán - a munka mellett is - sok területtel megismertetett és a kreatív hobbitevékenységek mellett belevetettem magam többek között az alternatív gyógyászati terápiák (energetikai gyógyászat, kristálygyógyászat, masszázs-terápia stb.) tanulmányozásába is. Szép számmal végeztem el különféle tanfolyamokat és szabadidőmben ott segítettem, ahol arra éppen igény volt. Kérés nélkül azonban sohasem mentem sehová. Ez talán hiba volt, de sosem szerettem hivalkodni a tudásommal és sosem akartam magamat rátukmálni senkire sem. Azok az emberek azonban, akik a segítségemet kérték, okkal bízhattak abban, hogy segítek nekik - erőmtől függően, sőt néha erőmön túl is. 

Nagyjából ez az, amit érdemes tudni rólam (nagy vonalakban). :)

És hogy hogyan jött a blog ötlete illetve az írás?

Nos, annyi más mellett az írás is régi szerelem volt. Mióta írni tudtam, azóta írtam verseket és kisebb-nagyobb kihagyásokkal már egy egész kis kötetnyi jött össze az irományokból, de talán éppen azért, mert mindig is műveltem ezt a tevékenységet és olyan természetes volt számomra, mint a levegővétel, nemigen foglalkoztam vele komolyabban. Aztán az egyik tanfolyamon, amikor beszélgetni kezdtem egy lánnyal, megkérdezte, hogy miért nem írok? És akkor rájöttem, hogy talán éppen ez a kérdés/kérés(?) hiányzott. (Az persze nem esett le csak később, hogy egy rakat író kezdett el felbukkani körülöttem jelezve, hogy irányváltásra volna szükség :) ) Akkor megint beindult a szekér és mint oly sok minden az életemben, az írás ciklusa is visszatért az életembe felváltva a gyógyítási tapasztalatok korszakát. Sokat gondolkodtam könyvötleteken... verseskötet, meseköny és filozófikus-pszichologizáló témájú könyv éppúgy felkerült a képzeletbeli palettámra, de aztán ilyen-olyan okokból és sikertelen próbálkozások után úgy döntöttem, hogy nem várok a kiadók áldásaira, hanem elindítom ezt a blogot és legalább a komolyabb témákban, de feltárom a gondolataimat mindazoknak, akik arra hogy úgy mondjam "vevők". :)

És most itt tartunk...