Öl-el-és-ek hálójában

Tovább élve a szavak titkos(?) jelentéseinek bűvöletében nézzük meg mit rejteget magában az ölelés szó...

Amikor valaki talál valamilyen furcsa egybeesést két szó között és azt másokkal megosztja, akkor gyakran szembesül a két fő csapásiránnyal:

 1. "Hűű, tényleg" és 2. Mekkora butaság ez, mert ez meg ez a szó is hasonló hangzású (pl. sör és tör) és mégsincs köztük semmilyen összefüggés... vagy mégis? :)))  Talán egykor volt... :) 

És mi a helyzet azokkal a szavakkal, amelyek hasonlóan kezdődnek vagy ugyanolyan a megjelenési formájuk mégis szöges ellentétben állnak egymással - már ami a jelentéstartamukat illeti?

Vegyük például az ölelés szót:

Az az érdekes ebben a szóban, hogy benne van az öl és az ölel szó is... Kezdetben vala az öl... az anyai gondoskodó öl vagy a gyilkoló öl? Nyilván az első, ha az ölelésre és az isteni gondoskodásra: a paradicsomi állapotokra gondolunk...(ld. kat. vallás) 

De mégis - nem furcsa, hogy ez a két apró betű jelentheti a megnyilvánuló gondoskodó szeretet ellentétét is? Vagyis azt, hogy valakit valaki megöl? Gondoljunk csak bele... az emberiség hajnalának történelmét úgy is kezdhetnénk, hogy kezdetben volt az öl: az agresszió, a széthúzás (- miután az egység szétesett, miután a paradicsomból kiűzettünk és szeparálni kezdtük magunkat úgy általában mindentől, de leegyszerűsítve egy szóban: Istentől). Aztán rájöttünk, hogy vágyunk a békére és a legjobb választás mégis az, hogy ha az öl-t el-hagyjuk... vagyis nem ölünk... de persze ezt megelőzve, az ember ennek ellentétes jelentéseként szintén elhagyta az öl-t, csakhogy az az isteni gondoskodás és a paradicsom volt. Tehát tulajdonképpen az öl egyik jelentése követte a másikat (a pozitív jelentést követte a negatív, akár a fényt az árnyék). :) Legalábbis a történelem és a kronológia szerint... 

S hogy mégis miért olyan érdekes ez a számunkra? Hát azért, mert nekünk személy szerint is döntésre kell jutnunk, mert a kérdés most is az, hogy mi mit választunk, hogy követjük-e a történelem menetetét és előbbre hozzuk-e az öl anyai, gondoskodó jelentését: a visszatérést, az öl-el-ésben megbúvó visszavágyó szeretetérzést, melyet napjainkban például egy nagy ölelésben tudunk realitásunkba csalogatni vagy inkább tovább öljük egymást és ezzel önmagunkat.

Kívánom, hogy az első jelentés győzedelmeskedjen bennünk - hogy a történelem vagy a mítoszok(?) makrokozmosza a mi emberi létünk és jelen életünk mikrokozmoszában megismétlődjön a lehető legjobb végkimenetellel: az egységbe való visszatéréssel.