Az élet kaland-játék(-kockázat) :)

Tudod, kedves Olvasó, néha úgy érzem, hogy az életem megfejtéséhez többen kellünk, akár egy kalandfilmben… nálam van a térkép (a tudás és tudatosság az élethez és önmagamhoz) és másnál vannak a kulcsok. Ott vannak mindenhol… a kulcsok… az önismereti könyvekben, az önismereti játékokban, a kommunikációs tanfolyamokon, a szinkrontanfolyamon, a társakban, a barátokban, a kollégákban, az ő életükben, az ő véleményükben, az ő megéléseikben és meglátásaikban, az ő örömükben s az ő fájdalmukban. A filmek elejtett kincses mondataiban…mert hogy még egy rajzfilmben is bőven vannak életbölcsességek! A kulcsok tényleg mindenhol ott vannak! (Ez most tisztára olyan, mint egy rossz sláger szövege, de ettől még igaz. :o) ) Szóval a kulcsok mindenhol ott vannak, de meg kell lássuk őket, észre kell vegyük őket, s ami még fontosabb, meg kell tanulnunk használni is őket! Nem elég betenni őket a fiókba! Nem elég feltenni őket a polcra… mert akkor fennáll a veszély, hogy aztán teljesen megfeledkezünk róluk, és amikor kellenének, azt hisszük soha nem is voltak meg! Pedig ez: nem igaz!

Az élet kaland! Élni kell! Játszani kell! Bízni kell és ugrani kell!

S mint a kalandjáték-kockázat könyvekben, úgy az életben is, meg kell tanulnunk felmérni a kockázatokat és a társainkat. Mert ők mutatják meg a hozzánk is tartozó kulcsokat. Náluk van az ellátmány, hisz rajtuk keresztül tanuljuk meg mit és hogyan sőt még azt is, hogy mi milyenek vagyunk és hogyan hatunk – magunkra és másokra. Szóval játszunk! Menjünk és játszunk és nézzünk egy gyermek kalandra éhes tekintetével mindenre!

Mert a kulcsok csak ránk várnak!

Persze lesz, hogy választani kell majd. Lesz, hogy nem tudjuk merre az arra és fel kell tudnunk vállalni minden tettünk és választásunk következményét, de ettől még érezhetjük azt, hogy mindez izgalmas és kalandos és klassz. :o)

Hát éljünk így!

S ne foglalkozzunk azzal, hogy mi az, amit feltétlen meg kell lépnünk és mi az, ami csak opcionális… ne akarjunk mindenáron életcélt és kötelező köröket!

Ha valami kötelező, akkor azt úgyse tudjuk kikerülni!

Ha az élettervünkbe – amit egy másik, magasabb tudatosságban terveztünk meg végtelen lényként még leszületésünk előtt – belefoglaltunk néhány változhatatlan feladatot, akkor azok úgyis ki lesznek a végén pipálva vagy így vagy úgy, mert az élet ebben is kicsit olyan, mint a a kalandjáték-kockázat könyvekben a szerkesztés. :o) Vannak elemek, de nem lineáris sorban, össze-vissza… bekezdésenként választhatunk, hogy döntéseink révén merre is megyünk tovább. És csak lapozgatunk, lapozgatunk ide-oda, jobbra-balra és megyünk az úton, ami nekünk lineáris, de lényünk isteni részének tulajdonképpen amolyan ide-oda ugrálás térben és időben feladattól függően, mégis egyetlen nagy történetet, vezérlő fonalat követve!

És ha valaki már többször vett a kezébe ilyen könyvet az tudja, hogy egy kalandjáték-kockázat könyv azért nagyon jó, mert számtalan variációt lejátszhatsz épp azért, mert minden bekezdés során van egy másik opció…ami felé haladhatsz. A döntéseinket néhol ugyanúgy, néhol máshogy hozzuk meg. Néha pedig direkt mindenhol teljesen máshogy döntünk, hogy meglássuk mi lesz, és a végén valahogy mindig kikerekedik egy várt vagy váratlan vég: egy hasonló vagy egy teljesen másik vég. Néha az is előfordul, hogy ugyanúgy ér véget a történet, de más úton. Ez mindig a döntésektől függ! És ha ugyanazzal a könyvvel sokat játszol, akkor rájössz, hol vagy hajlamos mindig ugyanazon elv szerint dönteni és az mihez vezet…mert vannak állomások, amiket akárhány játék után is ugyanúgy elérsz…ugyanoda lyukadsz ki… Vannak csip-csup választások, amik a nagy pályaíveden nem módosítanak, de van, hogy olyan helyen kell döntést hoznod, ami fajsúlyos és akár egy teljesen más végkifejlethez vezethet el. Akár az élet. Vannak az elveink… vannak a szokásaink… vannak az érzelmeink… vannak a lehetőségeink és vannak a választásaink!

Ilyen ez!

Kaland – Játék - Kockázat! Élet! És kihívás. :o)

Jó játékot mindenkinek

                – mára és életetek minden napjára!