A blog születése...

Íme eljött a nap, amikor a belső tűz türelmetlensége legyőzött minden ellenállást és minden önkritikus hozzáállást - éppen most, Pünkösd napján. Bár nem hiszem, hogy a Szentlélek szállt volna meg, mégis tény, hogy nem tudtam aludni az elmúlt éjjel - csak ez a blog járt az eszemben és az, hogy nincs mire várni... mert amire várok, talán sosem jön el...

Minden óvatosságom ellenére ma hajnalban tehát kétségtelenül elértem azt a pontot, amikor a belső késztetés olyan mértéket öltött bennem, amit már nem nézhettem tétlenül bármennyire is a megfigyelés a mindenem. :)

Ez a gyújtópont. A kezdet. A remény. Az önmagamnak tett ígéret, amit most be kell váltanom - mert ha én nem adom meg magamnak a kezdő rúgást, nem adja meg senki. Így meg ez... hogy is mondják...segíts magadon és... szóval értitek... 

De van ám egy szabály, amit már most szeretnék leszögezni kedves olvasó - egyetlen picike és ígérem, fájdalommentes szabályról van szó, amely így szól:

Ha nem tetszik, ne olvasd. :) 

Csak azért semmiképp, hogy eltöltsd vele az időd vagy hogy "fikázási" szükségleted kielégítsd. (Bocs a szóhasználatért, egy volt egyetemi tanáromtól kölcsönöztem. :))) ) Szerintem van ennél jobb dolgod is. Szóval csak akkor olvasd légy szíves, ha látod is értelmét, ha szórakoztat vagy elgondolkodtat,  egyébként meg inkább töltsd valami olyasmivel az idődet, ami boldoggá tesz. Ez a legjobb mindenkinek.  

Tiszteletteljes kérés ez tőlem - így kérlek tisztelj meg azzal, hogy betartod.

Köszönöm szépen! :)